…fekszünk egy tágas, tetőtéri szobában, négy sárga, meleg fényű mécses ég a sarkokban. Nagyon halk a bakelit, sistereg rajta a Stones, lassú szám, a nap már illeszkedik a horizontra, hatalmas, narancssárga labda. Füstölők égnek. Váratlan vendég a nyitott ajtón át belibbenő szellő. Mindegy mi van rajtam: meztelen vagyok. A pillanat vár. Ismétli önmagát. Hurokba került az idő. Repeat. A lemezjátszó régi, nem tud ilyet. Leesik a tű. De tudom, ha felállok, vége. Marad hát a csönd.
Őrzöm, amíg őrizhetem. Féltem, amíg félthetem.
Aztán már csak fájni fog, amíg fájhat.
